Beszélgetés Carmelo Arden Quin-nel
ORION – PARIS
MADI geometrikus művészeti központ
Párizsban, a Place Nation közelében 2004. március 19-én megnyílt az ORION elnevezésű MADI geometrikus művészeti központ, a Centre d’art géometrique MADI. A központ megálmodóját és létrehozóját, Carmelo Arden Quint a megnyitó napján kérdeztük.
-Az Orion, az egész égboltozat legékesebb csillagképlete és fényes csillagainak nagy száma miatt téli éjszakáink kiváló dísze. Az Orion egyik ?földi csillaga? a Madi?
Carmelo Arden Quin: – Látva a Madi mozgalom szárnyalását, arra gondoltunk, szükséges életre hívni Párizsban, a modern világ fővárosában, ahol a múlt század nagy művészeti mozgalmai születtek az impresszionizmustól a szürrealizmusig egy, a Madi művészet közvetítésével foglalkozó geometrikus központot. Régi tervünk vált valóra, hosszan harcoltunk érte, és íme, sikerült.
Ez a központ teljesen függetlenül működik a kulturális tartalmú nemzetközi Madi mozgalomtól, amely nem vállalhatja fel a művészek gazdasági gondjait, ezeket mindenkinek egyedül kell megoldania. Az Orion viszont a nemzetközi Madi művészek folyamatos bemutatásával és műveik eladásával foglalkozik és mindennapi nyitvatartással fogadja a látogatókat. Emellett konferenciák, kollokviumok, zenei, színházi, költészeti estek, videó- és filmbemutatók helyszínéül is szolgál.
- Miért geometrikus művészeti központ, és nem egyszerűen Madi?
Carmelo Arden Quin: – A mi nagy mestereink, Rodcsenko, Malevics, Mondrian, Vantongerloo, Doesburg és a többiek, bár a geometrikus művészetben alkottak, soha nem nevezték ezt néven. Különféle neveket találtak ki maguknak, mint kontsruktivizmus (Rodcsenko), szuprematizmus (Malevics), neoplaszticizmus (Modrian), Abstraction-création (Vantongerloo), konkrét művészet (Doesburg) stb. stb. Soha nem használták a mindenkire érvényes fogalmat: geometrikus művészet. Miközben a bázisuk a geometria volt, amely – ezt mindenki tudja – , a tér tudománya: pont, vonal, sík, térfogat, forma, mind-mind geometria. Ahogy a zene a hangok harmóniája az időben, úgy a geomerikus festmény a színek harmóniája a térben , ezek párhuzamos, egyenrangú értékek.
A Madi 1946-ban meghaladta a négyzet alakú festmények készítésének gyakorlatát, amely csupán egyetlen szögre, a derékszögre épült. A geometria minden szögét alkalmazni kezdtük. A derékszög, hegyes szög, tompaszög használatával kinyílt a zárt, négyzet alakú forma, és sokszögű geometrikus világ formálódott az alkotók keze alatt. Fiatal művészpalánták és idős mesterek valamennyien élhettek, és élnek az egyedi formák feltalálásának szabadságával. Tehát nyugodtan mondhatjuk, hogy a geometria a mi mesterünk.
– La Plata (Ar), Gallarate (I), Budapest után Párizsban egy újabb Madi-intézmény jött létre, és készülődik Sareno (Br) is?
Carmelo Arden Quin: – A problémák ellenére, amelyek köztem és Volf Roitman között fennállnak, meg kell említenünk a dallasi Madi Múzeum-Galériát is, bár szerintem ez egy öszvérmegoldás, nem szabadna összekeverni a gazdasági érdekeltséget a kultúrával, de végül is ott is Madi-műveket állítanak ki, s egyszer majd, amikor az intézményt vezető művész eltűnik az élet színpadáról, mint ahogy én is, a múzeumok, a kiállítási helyszínek, a művek megmaradnak, és a zűrök ellenére ez a dolgok pozitív oldalát jelenti. Véleményem szerint a mű a fontos, és az alkotó, aki létrehozta. Ez egyszerű. Sajnos közöttünk is vannak olyanok, akik a problémák mélyén meghúzódó gazdasági érdeket választják, a pénzügyi nyereséget, a hatalmi dicsőséget. Én azt hiszem a Madi-nak nincs erre szüksége. Egyetlen esztétikai mozgalomnak sincs erre szüksége. A létfontosságú a művek megalkotása, a munka, ez az igazi karrier!