Galgóczy György kiállítása elé

MADI ART PERIODICAL No. 7.

Galgóczy György kiállítása elé

 

Írta: Ordasi Zsuzsa

Pincetárlat

Galgóczy (Gall) György kiállításának megnyitója Balatonbogláron
2005. június 11-én

Aki eljött erre a kiállítás-megnyitóra, nyilván tudta, vagy legalábbis volt valami elképzelése arról, hogy hova jön, milyen műveket fog látni. Nekem most az volna a feladatom, hogy szóljak pár szót Galgóczy Györgyről, a MADI-szobrászról és a műveiről. Azért nem könnyű ez a feladat, mert – bevallom – eléggé elfogult vagyok: szívesen nézegetem Galgóczy György szobrait, és vele is szívesen beszélgetek a művészet kérdéseiről. Ez utóbbira majd este talán sor kerül, most nézelődjünk kicsit a mozgó-mozgatható szobrok körül. Összefoglalóan mit is lehetne mondani róluk:  MADI-szobrok. Madi-szobrok a plexi-mobilok, amelyek a mennyezetről damilon lógnak be a térbe, Madi-szobrok a krómacél szobrok, amelyek elegánsak, s Madi-szobrok a levélszobrok is, a műanyagból-plexiből készített szétszedhető-összerakható szobrok.

Mit jelent, hogy MADI-szobor?

GALGÓCZY (Gall) György (H) szobra

A MADI egy 1946-ban Buenos Airesben, majd Párizsban alakult nemzetközi művészeti mozgalom, amelynek négy alapelve van, s a neve is ennek a rövidítése: Movement-Abstraction-Dimension-Invention, azaz Mozgás-Absztrakció-Dimenzió-Invenció. Olyan elvekről van szó, amelyek a 20. század első felében lezajlott művészeti kutatások eredményei nyomán alakultak ki. Arden Quin fogalmazta meg a MADI kiáltványát: az 1946-os kiáltványban a hangsúly a bármiféle reprezentáció és jelentés elvetésére esett, az 1948-as kiáltványban pedig a mozgás fontosságát emelte ki: beemelni az idősíkokba a geometrikus időt a geometrikus formák mozgásával. A coplanal, a manipuláció és egyben kooperáció a síkokkal, amelyek – ellentétben a négyzetbe szorított sík felületekkel – szabadon mozognak a térben. A felületek kilépnek a négyzetbe, négyszögű síkba szorított keretekből, önmaguk formái alkotják egyben a mű kereteit, amelyek, éppen a mozgás bevezetésével, sok esetben mobilok.

A mozgás lehetőségeit aknázzák ki: ez nyilvánvalóbban jelenik meg a mobil szobrok esetében, mint például Galgóczy György alkotásain, de a művet szemlélő is aktívan részt vehet a mű alakváltozásainak létrehozásában. Nagy kihívás ez a művész számára, mert neki minden egyes formációt előre meg kell komponálnia, hogy a szobor minden egyes állásában, sőt a mozgás folyamatában is koherens maradjon azokhoz az elvekhez, amelyek alapján született.

A szobor alapvetően statikus műfaj. Már csak anyagi megjelenéséből következően is. A 20. században azonban anyagi minőségében is megmozdul, s némi külső segítséggel – emberi erő, gépi erő, szélerő – mozgást fejt ki. Galgóczy György szobrai ilyenek. Lehet játszani, szórakozni, mert minden pillanatban más képet mutatnak, ha megmozdítjuk őket, de stabilan is változatos formációkat mutatnak. Közben pedig hívnak, szólítanak, hogy érjünk hozzájuk, játszunk velük. Az eredmény a mozgás: színes és formák alakulása, egymáshoz való változatos viszonyulás. Sokszínűek és sokszögűek, ugyanakkor könnyedek is, mert a szobrász könnyű anyagokkal dolgozik. Ez a MADI: variációs lehetőségek a mértani formák megmozgatásával.

Galgóczy György olyan MADI-művész, aki következetesen és koherensen követi a MADI művészeti elveit, közben pedig sajátos egyéni stílust alakított ki, hogy a szobrai félreérthetetlenül felismerhetők még abszolút MADI-közegben is, senkinek az alkotásával össze nem téveszthetők.

Most az ő egyéni kiállításán könnyű a dolgunk, mert többféle műformából is kapunk ízelítőt, ha nem is teljes képet a – mostanra már nagyon gazdag – munkásságáról. A magyar és külföldi gyűjteményekben lévő szobrai egyedül állnak, vagy más MADI-művek között. És sok magán- és közgyűjteményben találhatók művei: Magyarországon és külföldön egyaránt. Jó, hogy most lehetőségünk van ezeknek a szobroknak a világába egy kicsit belépni, s hagyni magunkat, hogy egy vérbeli MADI-művész, Galgóczy György vezessen minket.