A MADI-ról
Írta: Jean-Claude Faucon
Következtetések
A leírásról áttértünk az elmélkedésre.
Gyakran kellett állást foglalnunk valaki ellen vagy valaki ügyében.
A technikai gondolkodás egyik áldása, hogy arra késztet bennünket, lássuk meg, hol a helyünk.
De a MADI, ha valóban nyitott akar lenni, akkor szerintünk két tevékenységet kell közelebb hoznia egymáshoz, amelyekről gyakran az a nézet járja, hogy összeférhetetlenek „a technikát” és a „poézist”.
Közelebb hoznia, de nem összekevernie!
A poézis technikája valódi technika, melynek tárgya létrehoz egy nyelvet.
A technika is poézis, gondoljunk arra, hogy a görög eredetű „poiein” ige jelentése: készíteni.
A verbális közelítés nem vezeti el a technikát a poézishez, sem fordítva. Csak arra ébreszt rá, hogy a költészet és a technika építményeit – tartalmuktól elvonatkoztatva -olykor ugyanazon típusú emberi cselekvésnek kell életre hívnia.
A poézis nyelve és a technika nyelve valami alapvetőt fejez ki.
Az alkotás pillanata egyben a születésé is.
A MADI minden egyes Technikai leleménye, rejtve ugyan, de a KONSTRUÁLT MŰVÉSZET-ből eredeztethető.
Amikor Cialkovszkij a húszas években kigondolta a háromlépcsős rakétát, új korszakot teremtett, amely vele kezdődött el.(1)
Amikor Jean PEROL Japánba utazott, újból felfedezte a Szerelmet.(2)
Elegendő odafigyelni, jól szemügyre venni, hogy önmagáért elfogadjunk, hogy befogadjunk minden formát, mint kiszámíthatatlan jelent, mint a lehetőségek áradatát.
Mit számít, ha sok az ócsárló? Mit számít, ha a művész terve nyomban nem valósul meg ? Végül is csak az ihlet azon pillanatáért dolgozott, amikor minden újrakezdődött.
Mivel minden kezdet természeténél fogva nehéz, a poézis végleg felhagyott azzal, hogy csupán előírásokat alkalmazzon. Miként a technika is.
Brüsszel, 1993. szeptember 10.
(1) Travaux sur la Terre. Edition de Seuil. 65.o.
(2) Jean PEROL: Le point Vélique. Chambelland.
(Fordította: Dusnoki Katalin)