Morzsák és cölöpök
Írta: Rabati Anna
Ki viszi át a művészetet a túlsó partra?
Budapest, 2007. február
A MADI art periodical nemzetközi igénnyel fellépő művészeti folyóirat jelen lapszámmal, pénzügyi okokból, támogatás híján megszűnik, és ezzel az avantgárd Örök mezejére lép.
Eddigi életben tartását az NKA – két évvel korábban még megítélt – fillérmorzsái, a MADI művészek és érdeklődök lapvásárlásai, papírnyersanyag támogatások, a szerzők, szerkesztők ingyenes munkavégzése és elsősorban Saxon-Szász János művészi tehetségének a köz szolgálatába állítása tették lehetővé.
A MADI art periodical megszületését, létét senki nem kérte, nem akarta, nem igényelte. A szerkesztők Kassák Lajos és általában a magyar konstruktivista elődök iránti tiszteletből hozták létre, az Ő szellemi, művészeti örökségüket vitték tovább. A MADI art periodical a geometrikus művészeten belül, a nemzetközi MADI mozgalom szerteágazó történéseinek orgánuma is volt. A szerkesztők megkísérelték összefogni – az ugyancsak jelentős művészettörténeti múltra visszatekintő – MADI napjainkban is aktív életének, világeseményeinek főbb mozzanatait. Kutatták (és meg is találták) a magyar geometrikus hagyaték és a nemzetközi MADI összefüggéseit, bemutatták a művészeti mozgalom létrejöttének körülményeit, izgalmas történelmi helyzetképben tárva fel az 1940-es évek Buenos-Aires-i valóságát, és az ebben a súlyos történelmi helyzetben aktivizálódó fiatal, újító szellemű művészek vállalását. Bemutatták a MADI alapítóinak legmeghatározóbb egyéniségét, Carmelo Arden Quin-t, aki az életét igaz emberként, kockáztató, nonkonformista művészként élte le, éli mind a mai napig. 94 évesen tervezi a jövőt és jelenleg is azért dolgozik, hogy szebbé formálja a világot.
A 2006-os év nemzetközi művészeti életének egyik legfontosabb eseménye a moszkvai supreMADIsmfesztivál volt, amelyről – ellentétben a nemzetközivel – a hazai szaksajtó szokásához híven említést sem tett. Ezzel együtt és ettől függetlenül, az ott szerzett tudás, tapasztalat, tanulság szükségszerűen beleívódik a művészettörténet lapjaiba, a fesztivál résztvevőit pedig a közös élmények testvéri szálakkal kötik össze szerte a világban. Hiszen felejthetetlen volt a szinte fizikai kézfogás a múltszázad húszas éveinek avantgárd művészeivel, Maleviccsel, Rodcsenkóval, Tátlinnal, El Liszickíjjel…
A MADI szerkesztői optimista vállalásukkal a múltban gyökerező jövőt látták maguk előtt, miközben hittek az objektivitásban. A sznobság kényelmes hídján való átkelésre azonban nem nyílt lehetőségük. Ezért az elődök nyomán haladva, a maguk által lerakott cölöpökön egyensúlyozva igyekeztek, s igyekeznek ma is átvinni a művészetet a túlsó partra.
A MADI szerkesztői, cselekedeteik által a Kultúra mezítlábas nagykövetei. Dárdai és Saxon avantgárd lelkülettel az életüket, egzisztenciájukat tették, teszik fel a művészet oltárára. Nem méricskélnek, nem tartogatják az energiájukat, belevetik magukat a dolgok sűrűjébe és kockáztatnak. Miközben nincs védőháló, dagadó pénztárca, több száz négyzetméteres luxus, perzsaszőnyeg és habostorta. Csak nonkonformizmus van életmentő cölöpökkel, csak a jólét által leszórt morzsák vannak, amikből szellemi terek épülnek találkozási pontokkal.
A MADI szerkesztői a visszautasítás tragikusnak tűnő élményét ismételten elviselik, így talán megmaradhatnak egyedinek, továbbra is függetlenül írhatják a saját forgatókönyvüket, amely a jövőben egy másik terepen folytatódik majd. Bízom benne, hogy a lét elviselhetetlen nehézsége ezután is könnyű marad számukra, mert az ég asztaláról is szórnak le morzsákat, amelyekből a föld óriásai táplálkoznak, és az óriások záloga az, hogy az így nyert szellemi és lelki energiájukat fizikai világunk boldogító részévé tudják tenni. A MA után pedig, talán a MAdi art periodical lesz a követendő példa, ez az örökségláncolat inspirálja majd a jövő fiataljait egy újabb avantgárd tettre. Mert mindig lesznek érintettek, akik át akarják vinni a művészetet a túlsó partra.
Súlyos terhekkel megpakolva, cölöpökön egyensúlyozva nekik sem lesz könnyű dolguk.