Hiperkereszt – A Nyugat Kertje

MADI ART PERIODICAL No. 9.

Hiperkereszt – A Nyugat Kertje

Írta: Dárdai Zsuzsa

John Arden Hiigli kiállítása

Elhangzott 2006. augusztus 15-én a K. A. S. Galériában, a Szimmetria Fesztivál 2006, Budapest keretében megrendezett kiállításmegnyitón.

Az előző Szimmetria Fesztivál (2003) képzőművészeti programjának középpontjában a huszadik század napjainkban is továbbélő geometrikus képzőművészeti irányzatai álltak. Ezen irányzatokon belül is hangsúlyozott szerepet és (a Mobil MADI Múzeum anyagából a Millenárisban) kiállítást szentelt a fesztivál a MADI (mozgás, absztrakció, dimenzió, invenció) irányzatának, amely a konstruktivizmus geometrikus jellegét megőrizve többek között kilépett a kép síkjából, szakított a téglalap szabta keretek korlátival, és vállalta a színek kontrasztja által kínált variabilitást. Párhuzamosan neves magyar geometrikus mesterek és meghívott külföldi alkotók: Bak Imre, Erdély Dániel, F. Farkas Tamás, Gáyor Tibor, Hetey Katalin, John Arden Hiigli (USA), Piotr Iwicki (Poland), Konok Tamás, Ron Kostyniuk (Kanada), Kuchta Klara (Svájc), Maurer Dóra, Mengyán András, Alexander Pankin (Oroszország), Opy Zouni (Görögország) szimmetria vonatkozású művei kerültek bemutatásra. Többek között John Arden Hiigli New York-i képzőművész hatalmas méretű vásznon megfestett poliéderes modellje.

Hiiglit olyannyira megragadta a MADI felszabadító ereje, hogy a fesztiválra készített és a tengerentúlról repülőgéppel ideszállított óriási vászonfestményét a Mobil MADI Múzeumnak ajándékozta, majd miután hazatért, a szabad geometria tanulmányozásába és MADI szellemiségű képek festésébe kezdett. Ennek eredményeként a Moszkvában 2006. májusában Alapítványunk által rendezett nemzetközi supreMADIsm fesztiválon két nagyméretű formázott művel szerepelt, amelyek a moszkvai fesztivált követően ugyancsak a Mobil MADI Múzeumba kerültek.

Az itt bemutatásra kerülő három mű, Nyakas Ilona galériavezetőnek köszönhetően a Fesztivál időtartama alatt együtt látható ebben a kis ékszer-galériában.

Milyen összefüggés található a geometrikus képzőművészeti alkotások, a matematikai vonatkozások és a pedagógiai munka között? Ez itt a kérdés. Az összefüggés középpontjában maga a művészpedagógus, gondolkodó, John Arden Hiigli áll.

Azt mondják, egy rendkívüli objektummal találkozva az ember átalakul. Johnban is lejátszódott egy ilyen transzformáció, amikor az 1960-as évek közepén egy wisconsini parkban meglátott egy geodéziai kupolát, amelynek esztétikuma, a belőle áradó békés nyugalom és a „Földvédő gondolat”, a „szépség” matematikai összefüggéseinek kutatására indította.

Hiigli transzformációs geometria iránti érdeklődése akkor mélyült el, amikor egyetemistaként New Yorkban a kisgyermekek képzését kutatta, és szakdolgozatát Fullerről (akivel később igazi mester-tanítvány viszony alakult ki) és Piaget-ról írta.

„A gyermek térérzékelése” című könyvében Piaget leírja a „Három Hegy kísérletet”, a kognitív pszichológus mesteri eszközét, amely a következőkből áll:

  •  egy zöld hegy jobbra elől, rajta házikó;
  •  balra barna hegy, magasabb a zöldnél, kissé hátrébb, csúcsán piros kereszttel;
  • a háttérben a legnagyobb hegy, amely szürke, s csúcsát hó födi.

A különböző korú  és különböző tapasztaltsági szinten álló gyerekeket arra kérik, hogy képzeljék el és írják le a különböző nézőpontokból tapasztalható perspektíva változásait. Ez transzformációs geometriai probléma, amely a nézőpontok koordinálását és a relációk megtöbbszörözését feltételezi: a balra-jobbra, fent-lent és elől-hátul viszonylataiban.

A transzformációs geometria, a topológiai tér minőségi viszonyainak megértése elengedhetetlen az alaposabb tudáshoz és ahhoz, hogy felelni tudjunk a mennyiségi relációk komolyabb kihívásaira, amelyek a projektív térrel (nézőpontok), az affin viszonyokkal (párhuzamosság) és az euklideszi térrel (mérés) kapcsolatosak. Ezek megértése az olyan egyszerű tevékenységekhez is szükséges, mint a cipőfűző megkötése, ékszerek felvétele a tükör előtt állva, borotválkozás, polcépítés, nem szólva a matematika és tudomány összetettebb kérdéseiről.

Ugyanakkor ezeket az elveket még a legjobb iskolákban sem ismerik és értékelik eléggé, nemhogy a harmadik világban, és nélkülük a gyerekek kognitív és művészi kibontakozása elhal, elakad, művészeti és matematikai és tudományos igyekezetük gyöngül, az önmagukba mint kompetens egyénekbe vetett hittel egyetemben.

John és felesége, a francia származású Dominique Bordereaux New Yorkban, 1971-ben, kislányuk születését követően megalapították a francia-amerikai magán iskolaelőkészítőt, a „Nyugat Kertjét”, a „Le Jardin á l’Quest”, amelynek bázisát John részéről Piaget és Fuller adta, Dominique részéről pedig a skót Alexander Sutherland Neill 1921-ben alapított és mind a mai napig provokatív erővel ható Summerhillje.

A játszócsoportban John és munkatársai tudatosan építenek a művészeti, matematikai és a tudományos ismeretek játékos elsajátíttatására, a gyermekekben meglévő képességek szabadságba ágyazott kiteljesítésére. A Nyugat kertje óvodáskorú gyermekekkel foglalkozik. 1999-ben John létrehozta nonprofit szervezetként a Le Jardin Galerie-t, a Le Jardin á l’Quest iskola gyermekei részére.

Hiigli Stephen Weillel, az IBM számítógépes rendszertervezőjével dolgozik együtt, a Mathematica computergrafikai programot használja, amely lehetővé teszi, hogy pontos x-y-z koordináták betáplálásával komplex struktúrákat hozzon létre. A több mint kétmillió felhasználó által alkalmazott Mathematica programcsomag a világ első számú matematikai szoftvere. Könnyedén kielégíti és összehangolja a numerikus és szimbolikus számítási rendszerek, a grafikus megoldások, a programnyelv, a dokumentációs eszközök és a többi rendszerrel való kompatibilitás elvárásait.

John Hiigli azonban elsősorban festőművész, aki a matematika igazságaira építve festői elemeivel járul hozzá a „szépség” kifejezéséhez. Elsődleges erőssége a színnel való bánni tudás, amellyel felidézi a természet misztériumát, munkái meditatívak, nem komplikáltak éppen a leegyszerűsítésükben nagyszerűek. A transzparencia alkalmazásával fogalmazódik meg a dolgok mögé látásnak, a természet, Isten kutatásának igénye, hogy közelebb jusson, érintse, kapcsolatba lépjen a nagy Titokkal.

Hivatkozások:
www.johnahiigli.com
www.jardingalerie.org
www.lejardinalouest.com

Interjú John A. Hiigli-vel

(John Hiigli interviewed by Kristal Hart at Amsterdam Whitney Gallery opening January 2009.)