Gondolattöredékek
Írta: Carmelo Arden Quin
Carmelo ARDEN QUIN (F) 1987
… A geometria nélkül nem lehet élni: geometrikus a Földünk, a Nap, amely körül forog, a bolygók pályája, az ágy, amiben alszunk, szeretkezünk, az asztal, amin eszünk, írunk, a tányérok, amelyeken az étel van, a váza, amibe a vizet töltjük, a konyha használati eszközei, mind-mind geometrikus formák. A legcsodálatosabb szerv, amely nélkül nem jött volna, nem jöhetett volna létre a mi civilizációnk: a szem, geometrikus forma, de egyben MADI-objekt is, telve mozgással, dinamizmussal. A szem a fény objektje – mondta Leonardo da Vinci.
… A műalkotások, az emberi értelem virágai, kísérik egy nép, az emberiség történetét, fejlődését, változásait. Ha belegondolok, hogy még itt Párizsban, a művészet fővárosában is hogyan tanítják, milyen akadémikusan magyarázzák a művészet mibenlétét! Pedig olyan egyszerűen kellene közelíteni hozzá, mint ahhoz, mit jelent például egy szál virág? Mit ábrázol, mit szimbolizál? Semmit, egyszerűen van, és ez csoda. Hogy ez a csoda miből áll össze: A formából? A színből? Az illatból? És mit jelent egy illat? Önmagát. Ugyanez mondható el a zenéről, a hangok elsősorban önmagukkal azonosak. Gondoljunk egy Bach fúgára például. Ugyanez érvényes a geometrikus művészetre is: nem fejez ki, nem ábrázol, nem jelent semmit… Egy érzet, ami letapogatja az egyetemest.
Fordította: Dárdai Zsuzsa