MAdi MA MAgyarországon

MADI ART PERIODICAL No. 2.

MAdi MA MAgyarországon
A MADI a panta rhei alapeszméjét hirdeti, az életet jellemző mozgást kívánja megragadni egyszerű színekkel és elemekkel, poligonális síkstruktúrákkal, a keret és a környezet festménybe emelésével, a szobrok üres tereivel, lebontott formáival. Nem áll meg a klasszikus téglalap alapnál, a plasztika statikusságánál, a tömeg zártságánál. Leszámol a kint és a bent merev szétválasztásával, elutasít mindenfajta behatárolást és behatárolódást. A MADI mű „úgy úszik a környezetében, mint hal a vízben” (Carmelo Arden Quin). A MADI elképzelése szerint ugyanis minden olyan mozgó objektum, amely emberek befogadására alkalmas, mint amilyen például egy hajó vagy repülőgép, MADI épületnek tekinthető.

MOHOLY-NAGY László (H) 1920

Magyarországon a kortárs konstruktív, geometrikus irányzatok erős gyökerekbe kapaszkodnak. Gondoljunk Moholy-Nagy László és Péri László mellett Nicolas Schöffer vagy Victor Vasarely munkásságára, és mindenekelőtt a bécsi emigrációból a húszas évek második felében hazatért, élete végéig Magyarországon alkotó, sínylődő Kassák Lajosra, aki már 1921-ben létrehozta, a MADI esztétikájához oly közel álló , képarchitektúra műfaját. Bár a háborús évek, majd a művészetben egyeduralkodóvá vált szocialista realizmus hosszú ideig Magyarországon is elnyomta a geometrikus irányzatokat, a hatvanas években színre lépő második generációs avantgárd művészek (Bak Imre, Fajó János, Keserű Ilona, Csiky Tibor, Hencze Tamás) tudatosan nyúltak vissza ehhez az örökséghez, és szervesen építkeztek rá: a 60-as évek második felében Bak Imre formázott vásznakat, Fajó János szabad formájú képeket, valamint síkokból negatív terű lemezplasztikákat készített, Keserű Ilona gipszes vászon objekteket, Haraszty István játékos mobilokat. A 80-as években Joláthy Attila, Hencze Tamás és Maurer Dóra ugyancsak szabad formájú művekkel rukkolt elő.

A művészettörténeti tények azt jelzik, hogy a magyar geometrikus-konstruktív művészek nemcsak a MADI megszületésénél bábáskodtak, de elődeik nyomvonalain haladva, mintegy lappangó elemként folyamatosan alkottak is annak szellemében. Ezért amikor 1991-ben Párizsban találkoztunk a madisokkal és személyesen Arden Quinnel, és elhatároztuk, hogy megismertetjük a kortárs magyar konstruktív, geometrikus művészeket is az interMADIval, a műteremlátogatások során nem volt nehéz ezekben az életművekben a kereteket szétrobbantó formázott festményekre, mobil szobrokra, plexiből készült, fénnyel és üresterekkel operáló geometrikus alkotásokra bukkanni.

A hatvanas évekig visszanyúló válogatásból először 1993-94-ben a Győri Műcsarnokban, majd Budapesten a Kassák Múzeumban rendeztünk, első nekifutásként még „formázott” tematikával meghirdetett MADI-kiállítást, közel húsz kortárs művész részvételével. A formázott tematika a hazai szakmai és kritikusi körökben némi félreértésre adott okot. A ?formázott? vásznak első megjelenését ugyanis az észak-amerikai Stellának, illetve a shaped canvas irányzatnak tulajdonították, ami nem lett volna baj, de párhuzamosan megkérdőjelezték a MADI-t illető elsőséget. Márpedig tények bizonyítják, hogy a MADI 1946-ban manifesztálódott, míg Stella első formázott vásznai jó tíz évre rá datálódnak. A MADI egyébként is kiterjed a legtöbb művészeti ágra, nem redukálható le a shaped canvas irányzatra, arról nem is beszélve, hogy a művészet nem sport, nem holmi versenyfutás az idővel. A kiállítások nemzetközi visszhangra találtak, és a magyar művészek 1994-ben meghívást kaptak Franciaországba, Maubeuge-be egy Nemzetközi MADI Múzeum megalapítására, amelyben munkáik felajánlásával vettek részt. A magyarországi MADI történések egyik legfontosabb eseménye az 1995 júniusában, Moholy-Nagy László születésének 100. évfordulóján Győrött a Vár-Art Galériában és a kapcsolódó helyszíneken megrendezett Nemzetközi MADI Fesztivál volt, ahol a MADI szellemiségének megfelelően a képzőművészeti kiállítás mellett Reményi Attila zeneszerző MADI kompozíciójának ősbemutatóját hallhattuk a Győri Ütőegyüttes előadásában; volt mobil verses akció, sárkánykészítés, tűzijáték, hajóról útnak indított palackposta, dokumentációs tárlat, és nem utolsósorban izgalmas szakmai konferencia több magyar és külföldi művész és teoretikus – köztük Carmelo Arden Quin – részvételével.

A világ különböző országaiból származó alkotók felajánlották műveiket egy magyarországi székhelyű, nemzetközi MADI múzeum megalapítására. A végleges otthonra még nem talált Mobil MADI Múzeum anyagából térségünkben folyamatosan szervezünk bemutatkozó kiállításokat.

1997 áprilisában Budapesten egy ikerkiállításon ismerkedhettek meg az érdeklődők a magyar MADI csoport (Vízivárosi Galéria) és a külföldi MADI művészek (Francia Intézet) műveivel. A kiállításokat megnyitó dr. Beke László művészettörténész így fogalmazott: „Született egy olyan geometrikus művészeti mozgalom, amely szinte minden lényeges vonásban megcáfolja a geometrikus művészet korábbi fejleményeit: nem akar szigorú, dogmatikus lenni, sokkal inkább vidám, szellemes, játékos. És ezek a művészek, a külföldiek és a magyarok is, elég szabadok ahhoz, hogy elszakadjanak minden olyasmitől a korábbi művészetben, ami megkötözné őket.? Ilyen előzményekkel, a független Fény-Árnyék Művészeti Egyesület MADI csoportjaként 1993-ban színre lépett a harmadik generációs avantgárd művészek tábora, Csiky, Dargay, Fajó, Konok volt tanítványai, akik az átörökített geometrikus-konstruktív szemléletmód birtokában tudatosan vállalják ‘a szabad geometria’ áramlását”.

Magyarországon is mozgalommá szerveződött a MADI.