Joláthy Attila (1927-1998)
(FR)
Sík Csaba írása
JOLÁTHY Attila (H) 1976
A megközelíthetetlenek közé tartozik, az új divat nem érdekli, a propaganda-sóderra oda sem figyel.
Művészete nem társasjáték, hanem egy ember küzdelme, hogy megértse és megértesse önmagát és a felfoghatatlanul változatos, mégis elképesztően egységes törvényszerűségekre épülő világot. Festészete vallomás, s az elemző stúdiumok eredményeit logikus világossággal közlő értekezés.
Joláthy Attila megpróbál rendet teremteni a zűrzavarban. Képein a rend korántsem a kispolgárian szimpla fogalom, leginkább a modern fizikus gondolkodására emlékeztet. Ha a geometriai formáról, alkalmazásáról a síkban és a térben, a lineáris perspektíváról és a sztereometriáról a művész tudja a tudhatót, megálmodhatja a múlt és jövő ideális városterveinek képi változatát, félszáznál több színnek a formavilághoz illő változataival vagy a tudományos-fantasztikus jövő-álom űrobjekteit.
Ám ez csak a felszíne a dolognak. A lényege, hogy egy alkotó ember, szuverén személyiség következetesen, mit sem törődve azzal, hogy körülötte mások mit, hogyan csinálnak, vall önmagáról, rejtezve, szemérmesen, mindig őszintén. Személyiség és mű fedi egymást, garanciái egymásnak. Ritka, kivételes, figyelemreméltó a tömegtermelés korában, hogy valaki mer csupán önmaga lenni.
Tisztelet és becsülés érte, talán megérjük, hogy egyszer akár példa is lehet.