Caserta, 1998 (IT)
Írta: Maurizio Vitiello
A geometriának nem csupán külső egyensúlya van, nem csupán látható és formai teljességét közli annak a térnek, amelyet metrikus, vagyis felmérhető, kodifikálható és dekodifikálható fogalmakban fogunk fel: ugyanúgy van belső egyensúlya is, ábrázolhatja egy hely valóságának rejtett, mégis észrevehető, megérezhető természetét, amelyben szembesülnek egymással az absztrakció és a dinamizmus, s ez által rögzítik az élet mély lényegét.
Regale F. FRANGI (I) Struttura in movimento nello spazio 1995
A MADI komplex esztétikáját a léttől az érzésig tartó belső geometriák kutatására alapozza, még akkor is, ha ezt szigorú és dinamikus formai tárgyszerűségben fejezi ki: ez az esztétika inkább érzékelési, emotív és érzékeny, mint a strukturalizmus esztétikája, ami lényegében szimbolikusan és racionálisan – persze lírizmussal is – a fizikai és szellemi valóságnak teljes kiegyensúlyozottságát, redukcióját kutatta, hogy abból tiszta matematikai jelet formáljon, a tér lezárt szintézisét teremtse meg.
A MADI az életet és a művészetet olyan logikával értelmezi, amelyet bizonyos szempontból ellentétesnek és kiegészítőnek nevezhetnénk. Ellentétes, mert azok a formák, amelyeket a MADI művészek a kép abc-jének tekintenek, nem egy meghatározott és példaértékű kiegyensúlyozottság, teljes mértékben absztrakt dimenzió kifejezéseinek eszközei a világ egyensúlyának ábrázolására, hanem a művészet azon dimenziójának a megjelenítésére szolgálnak, amelyek a dolgok belső vibrálásában, a fizikai, de ugyanakkor metafizikai igazság változó lényegében (ebben támaszkodnak az impresszionistákra) ragadhatók meg, s amelyeket abban a dinamizmusban érhetünk tetten, amely a világegyetemet mozgatja. Ellentétes, mert a konstruktivista absztrakció matematikai kutatásával, a tökéletes egyensúlyban lévő, vagy legalábbis annak gondolt tér olvasatával szembeállítja a kutatás világosságát. Az igazsághoz, az élet belső mozgásának értelmezéséhez játékosan közelít, vagyis kreatív, intuitív, mégis világos, megérlelt, tagolt és előre kigondolt manipulációval.
A művészet anyagiságáról vagy szellemiségéről van szó? A MADI logikája a tér szemcsés redukciójának látszik, mindenképpen racionális architektúrának (építkezésnek), ami azonban nem feltétlenül anyagi természetű. Sőt, a látás egyensúlyát abban keresi, ami különös, felidézi az egyensúly hiányát, hogy engedjen a ?másik? egyensúlynak, ami mélyebb, valóságosabban kötődik a megismerés misztériumához. Nos, a látás egyensúlyának ez a módja belső szellemiséggel bír, a valóság olyan olvasatának tűnik, amelyre a tiszta tervezés során nem is gondolnánk. A racionálist megváltoztatja, de ezt azért teszi, hogy a történeti és a jelen létezés legtitkosabb rétegeibe hatoljon be. A MADI különleges időszerűsége (az az időszerűség, amely akár egy társadalmi és civil, ugyanakkor szabad és mentális viselkedés emblematikus megjelenése is lehetne) abban a – talán öntudatlan – próbálkozásban rejlik, hogy összekapcsolja a racionalitást és az irracionalitást, pontosabban, az ösztönt és a logikát. Ez a mozgalom Latin-Amerikából ered (s ez már önmagában magyarázza különös esztétikai érzékenységét), s elterjedt az egész világon: ez a tény bizonyítja, hogy olyan kutatásról van szó, ami már több mint fél évszázada tart, s bár kapcsolódik a piachoz, kulturálisan elhatárolja magát tőle. Tökéletesen beilleszkedett korunk érzékenységébe, pedig tendenciózusan, sőt, mondhatnánk, lényegében excentricitást fejez ki, azt a vágyat, hogy túllépjen a már ismerten és kifürkéssze a lehetségest és az előre nem láthatót. Ezért a MADI esztétikájában van romantikus, de gótikus elem is. A forma egy lényegi érték szabad dimenzióját veszi fel, a legbelsőbbet, ami már nem a hagyományos zárt térfelfogásból ered, hanem abból, hogy a világon van, hogy részt vesz az életben.
A Villa Campolieto-ban megrendezett kiállítás várhatóan nagy érdeklődést fog kiváltani és fontos lesz. Egyrészről az absztrakció teljes problematikáját bemutatja a mai kutatások releváns eredményei révén, másrészről pedig olyan kísérletekre hívja fel a figyelmet, amelyek a második évezred végén, a látás határain túl is, új jövőbeli lehetőségeket tárnak fel a társadalom és a művészet számára.
(Fordította Ordasi Zsuzsa)
Kapcsolódó cikkek: