„Kassák és a MADI ma” – Beke László megnyitója

MADI ART PERIODICAL No. 4.

„Kassák és a MADI ma” – Beke László megnyitója (EN)

MADInfo

„Kassák és a MADI ma” művészeti fesztivál
Pozsonyi Városi Múzeum
2002. március 23.

Tisztelettel köszöntöm mindannyiukat. Azzal kezdeném rövid beszédemet, hogy nagyon sok minden elhangzott már az elmúlt két MADI-ról, s ezeket én nem nagyon szeretném megismételni. Inkább arról szeretnék néhány szót ejteni, hogy nagyon furcsa, különös helyzetbe kerültünk azzal, hogy néhány éve MADI kiállításokat rendeznek, és ez a mozgalom életre kelt.

Carmelo Arden Quin képverse

Az 1920-as években volt egy avantgárd irányzat, melyet úgy hívtak, konstruktivizmus. Úgy tűnt, és ezek a művészek is úgy gondolták, hogy új világot fognak teremteni a művészet segítségével. Ebből az újvilág-gondolatból kiábrándult egy egész világ, ám most úgy tűnik, mintha újra hasonló gondolatok merülnének fel. A MADI azt mondja, hogy a konstruktivizmust folytatja, és teljesen világossá teszi, hogy új világot szeretne, amelyben ismét a mozgás, az absztrakció, a dimenzió és az invenció fogja jellemezni az élcsapatot. Arról van-e szó, hogy továbbítjuk és gazdagítjuk a konstruktivizmus alapgondolatait, vagy inkább könnyeddé tesszük, aprópénzre váltjuk, játszadozunk és így tovább” Azt hiszem, ezzel semmi rosszat és semmi jót nem mondtam, csak azt, hogy tulajdonképpen az élet megy tovább, és megint egy éles kérdés vetődött föl, mint mindig.

Most gondoljuk meg, mit mondott Kassák Lajos, amint az egy nagyon szép tipográfiai munkáján látható a Magyar Intézet kiállítótermében ” ezt a mondatot akár szellemi hagyatéknak is tekinthetjük. Azt írja: „Alkoss, és ne alakíts!” És itt most bocsánatot kérek a fordítótól is és Önöktől is, akik több nyelven tudnak, mert itt kezdődik az őrületes probléma.

Mit jelent alkotni, és mit alakítani” Én azt mondanám, ugyanazon a nyelven gondolkodva, mint Kassák Lajos, hogy az alkotás azt jelenti, hogy valami fontos dolgot a semmiből vagy szinte a semmiből megteremtünk. Alakítani pedig azt jelenti, hogy van ott valami, és akkor alakítgatunk egy kicsit rajta. De ez nem biztos, hogy igaz. Azt hiszem, hogy ez a kiállítás is erről szól. Mert ha megkérdezzük külföldről érkezett kollegáinkat, a nemzetközi művészet kiválóságait, hogy portugálul, angolul, franciául, németül, olaszul mit jelentenek ezek a szavak: alkotni, alakítani, akkor öt perc múlva a nemzetközi közönség hajba kapna és üvöltözne a teremben. Hogy csak egyet mondjak, és meg egyszer bocsánatot kérjek a fordítóktól: németül azt mondják az alakításra, hogy Gestaltung, az alkotásra pedig azt, hogy Schaffen ” vagy még van egy tucat szavuk. Minden konstruktivista és minden MADI-s hajlik a Gestaltung helyett a Schaffent választani. Oda szeretnék kilyukadni végül, hogy ha nem esztétikáról, hanem teológiáról beszélünk, akkor a teremtés egyedül az Isten, az alkotás és minden egyéb az ember dolga. És én azt hiszem, hogy a MADI művészek, ugyanúgy, mint a többi művészek a világon, ez előtt a feladat előtt állnak. Dönteniük kell, melyiket válasszák”

Ez nem azt jelenti, hogy a művész azt mondja, „én vagyok az Isten”, hanem vagy azt mondja, hogy „olyat szeretnék csinálni, mint az Isten”, vagy pedig azt, hogy „én megpróbálom az Isten nélkül létrehozni azt, amit – ha lenne – Isten csinálna”. Azt hiszem, hogy amikor egy MADI kiállítást nézünk, akkor talán nem is művészeti kiállításról van szó, hanem egy teológiai problémán gondolkodunk.

Uraim és hölgyeim, jó gondolkodást kívánok! Ezennel a kiállítást megnyitom.