K-montázs disszamináció

MADI ART PERIODICAL No. 4.
K-montázs disszamináció

Írta: Cselényi László

111

Itt állok a férfikor harminchatéves dzsungelében

Múló zajok dúló habok köröttem lengő végtelen

Kassák Lajos érdes szava utolsó görcsben szó-bazárban

Testvérbátyám ősöm atyám elalszik ha kihunyt a nap

112

Évszázados tölgyet csavart ki tövestül az irgalmatlan halál. S ez a tölgyfa nem csak a lírai emlékezés kedvéért ugrott ide, éppen az első mondatba, hanem magáért Kassákért, akinek utolsó előtti verseskönyve aligha kapta véletlenül címét: A tölgyfa levelei. Egy hetvenhét éves tölgyfa levelei, s nem akármilyen levelek, nem is csak olyan tessék-lássék kötet, tíz-tizenöt verssel, hanem igazi nagy verseskönyv, négy híján száz versből egybekomponálva. S még ez sem egyedüli csúcsként, hanem kötetek sorozatával körülbástyázva. Soha még magyar költő nem alkotott hetventől nyolcvan éves koráig annyi remekművet, mint ez a különös tölgyfa. A hatodik és a hetedik X között eltelt kényszerhallgatása, az 56-ban megjelent Válogatott versek után egyre-másra hullatja csodálatos leveleit. 57-ben a költemények, rajzok, 62-ben a Szerelem, szerelem, 63-ban a Vagyonom és fegyvertáram, 64-ben A tölgyfa levelei s 65-ben a Mesterek köszöntése.

113

1887-ben születtem az észak-magyarországi Érsekújváron. Apám szlovák volt, anyám magyar, mindketten munkások. Gyermekéveim színhelye szülővárosom, ez a félig paraszti, félig iparos kisváros. Időmet szívesebben töltöttem a természet ölén, mint szerény családi hajlékunkban. Az ég, a rétek; a patak: gyermekkorom tanúi… Tökéletes összhangban éltem magammal és a világgal, amely körülvett engem… Érzékeny gyermek voltam s lázadtam a fegyelem nyűge ellen. Néha még az iskolát is elkerültem… Az egész világot szerettem volna megismerni, s egy szép napon, nem tudván ellenállni a kísértésnek, mint valami világ csavargója, gyalog nekiindultam Párizsnak.

114

Micsoda termés! Micsoda tölgyfa ez, amely hetedik évtizedében ilyen sűrűn termi leveleit, s még csak föl sem soroltunk mindent, csupán a verseket. De nem szóltunk a regényekről, a novellákról, a gyerekversekről, kiadatlan könyveiről s főképpen nem mindmáig fölméretlen képzőművészeti munkásságáról.

121

Testvérbátyám ősöm atyám elalszik ha kihunyt a nap

Kihez szóljak kivel osszam meg a kenyerem felét

Eljött az idő s mi teljesen vagyunk mint a beojtott fák

Itt állok a férfikor vadonerdő-emlejében

122

Mai magyar líra. Mit jelent a mai jelző? Jelent egyrészt 50-60/netán 70-80-90 esztendeje írott verset, ugyanakkor nem szükségképpen kell, hogy jelentsen akár tavaly vagy az idén megírt-megjelent költeményt. Ilyen szempontból, véleményem szerint, még mindig mai költészetnek számít a több mint harminc éve elhunyt Kassák költészete, lásd, hogy mást ne mondjak, a Kassák iskolájából s később annak hátat fordított tanítványok /Illyés, Zelk, Vas/ emlékezéseit, megmagyarázom a bizonyítványomat-jait. A Kassák halála óta eltelt több mint három évtized legjelentősebb eseményei azonban nem a hűtlenek emlékezéseiben keresendők, hanem másutt.

123

Kassák költészetével olyasmit bizonyít, amit nem akarunk tudomásul venni, vagyis a legegyszerűbb nyelvvel is el lehet érni olyan hatást, akár a legszebb metaforákkal. Vagyis ha a nyelv köznapi egysíkúságát  térbe emeljük azáltal, hogy montázst, első látásra rendetlenséget csinálunk belőle, a szavak elveszítik köznapiságukat, fonákjukat mutatják, s olyan erővé válnak, mintha képiesítettük volna őket – írja Ágh István /Hová repült a nikkel szamovár?/

124

Megkezdődött a Kassák-probléma földolgozása – idézte már Rónay György Kassák-monográfiája /Arcok és Vallomások/ a költő 1964-es naplójegyzetét. Megjelent ugyanis a költő halála után 4, születése után pedig 84 évvel az első magyar/országi/ Kassák-monográfia /ha eltekintünk Bori Imre Kassák – Füst monográfiájától/ Az avantgárd apostolai és a Magyar Műhely Kassák-számától. Arckép, fehér héttérrel – marasztalta el egyik kritikusa Rónay úttörő vállalkozását, noha semmiképpen sem lehetett véletlen, hogy az első fejezet mottója így hangzott: Még mindig nem az eléjük adott mű egészéből indulnak ki.

31

Itt állok a férfikor vadonerdő-emlejében

Ébenszín égbolt fekete hajad lobog fekete véred

Ficánkol óh az ifjúság lenyeli a keserű-édes

Pilulát élsz te a fonál végén anyamadár-szemében

32

Mindmáig fölméretlen… s ezt úgy ejtettük ki a szánkon, mintha munkásságának irodalmi oldala sokszorosan föl lenne mérve. Mintha Kassákról tucatjával jelentek volna meg a monográfiák, százával a tanulmányok, ezrével a kritikák! S ha már ezt kimondtuk, akkor már benne is vagyunk nyakig a Kassák-problematikában. Gondoljuk meg: az a költő, aki alig 10 évvel később született Adynál, az a költő, aki életének 80 esztendeje alatt ontotta magából a remekműveket s akinek hatása alól senki a huszadik századi magyar lírában nem tudta kivonni magát, nemcsak az ifjabb óriás, József Attila, de még az idősebb Babits és Kosztolányi sem, az a költő, aki első lépéseitől kezdve szinte az egyetlen következetes munkásíró volt a magyar irodalomban, úgy távozott tőlünk 80 esztendős korában, hogy jelentőségét a köztudat mindaddig és /s azóta se/ mérte föl.

33

Talán nem is részleges próféta, inkább öntörvényű proletár fejedelem, aki külső-belső száműzetését is fejedelemként viselete, megingathatatlanul. E sokféle okú száműzetés hozta magával, hogy alapvető kezdeménye, a magyar avantgárd olya sokáig magába zárult, mintegy betokosodott. Ezt a betokosodást kéne tovább oldani, ahogyan már történik is, ezt a magot kéne tovább bontani a magyar irodalom javára, mint a mélyhűtött csírákat, had szaporodjék, változzon az időben, oltótjék össze mással, későbbiekkel és maradjon önmaga, kemény mandulafa törzsén, egyszerre hozván mandulát, őszibarackot – idézi a Kassák-emlékkönyv Nemes Nagy Ágnes sorait, nyilvánvaló, hogy miért. Azért, mert egy gyűjtemény szerzői és szerkesztői éppen erre a tovább-oltásra vállalkoztak.

34

Lássuk mindenekelőtt a névsort. Kik vállalkoztak e föladatra?

Bori Imre és Pomogáts Béla, Nagy Pál és Papp Tibor, Hegyi Lóránd és Szombathy Bálint, Zalán Tibor és Szkárosi Endre. És még többen mások, tehetném hozzá bizonyos hiányérzettel, mert Budapest és Bécs, Párizs és Újvidék, s még további néhány város képviselteti magát e tiszteletadásban, ám a felvidéki magyar írók, ugyanúgy, mint az erdélyiek is, hiányoznak a listáról. Az általunk nem ismert Mlynárik István Kassák és Érsekújvár című írása sejteti csupán, hogy térfelünk is szerepel a könyvben.

41

Ébenszín égbolt keserű gyümölcse kinek adjam át

A fölgyülemlett indulat mézét ismerlek ezer éve

Tízezer éve százezer vagy millió milliárd éve

Itt állok a férfikor gerincén már látom a lejtőt

42

Van-e egyáltalán Kassák-probléma? – kérdezte már Rónay s így válaszolt: Van; kezdettől fogva volt. A probléma szerintünk is abban van /volt?/, hogy soha nem a műből indultak ki. Hanem miből? Kassák nézeteiből s politikai magatartásából. Vitájából például Kun Bélával, önéletrajzának harmadik kötetéből, melyet hosszú évtizedeken át ki sem adtak újra. Tragikomikus, de így van: mindezek a művön kívüli elemek akadályozták meg évtizedeken át, hogy az első magyar szocialista, s a mindmáig egyetlen nagyformátumú, európai mértékkel mérhető magyar munkásköltő elnyerje méltó helyét a magyar irodalomtörténetben. Az első rést e falon mindenesetre Rónay Kassák-monográfiája ütötte 1971-ben. Nézzük hát meg ezt közelebbről!

43

Az első az életrajz. A szerzőnek itt nem volt nehéz dolga. Kassák – mintha megérezte volna későbbi peripetiáit – maga írta meg életregényét 3 vaskos kötetben. Monográfusa az Egy ember élete fonalát tartja a kezében, így göngyölíti világirodalmi mércével mérve is magas színvonalon a maga monográfiájának Kassák-történetét. Így jutunk el Érsekújvártól, Kassák szülővárosától a pesti inaséveken, az európai csavargásokon, Párizson, a Tanácsköztársaságon és annak bukásán, a bécsi emigráción át a lényegig: a kassáki életműig.

44

Rónay biztos kézzel határolja be az oeuvre egyes szakaszait: az első korszak /Eposz Wagner maszkjában/ expresszionista kitárulkozását, a Tanácsköztársaság bukása utáni korszak lenyűgöző termését /A ló meghal, A madarak kirepülnek – Versek cím nélkül – melyek Rónay szerint is a magyar líra legmaradandóbb darabjai/, a Földem, virágom-korszak bezárkózó versei, s az utolsó évtizedek pőre-tiszta architektonikáját. S közben az arcok mellett a vallomások. Ilyenek például: A kép – csak kép lehet. Ha emberre, tengerre vagy naplementére akar emlékeztetni, elvesztette sajátosságát és soha nem lehet azzá, amivé a szín, a forma és a sík törvényei szerint lennie kellene.

44

Itt állok a férfikor gerincén már látom a lejtőt

Amint hajlik visszafelé Kassák Lajos szigorú ékje

Elsötétül az ég s a házak falai beomlanak

Érsekújvár göcsörtös ujja a kiskertek a kivirágzott

43

Meghalt Kassák Lajos! Ég veled szegény öregember, ahogy magad is írod Válogatott verseid előtt: Elértek-e oda verseim, ahová küldelek benneteket, nem tudom, nem tudom. Elmondjátok-e ki fiai, lányai vagytok, nem hiszem, nem hiszem. De azért csak távolodjatok, súlyosan, mint az elefántok, nyílrepüléssel, mint a sasok, fénypáncélban, mint a halak, szelíden, mint a bárányok. És daloljátok fennen: ég veled, jó apánk, ég veled, szegény öregember.

42

Talán akad majd kritikusom, aki észreveszi, hogy költészetemnek ezek a darabjai /ti. az utolsó korszak versei/ fölfogásban, törekvésben közel állnak az úgynevezett konkrét zenéhez, aminek jellegzetessége nem a folyamatosság, nem a hangok térben való elhelyezése… Ez a zene darabos, gyötrelmes, izgalmat keltő. Én ma a költészetben szintén erre a darabosságra, helysebben szólva architektonikus építkezésre törekszem. A szavak nem zenei, hanem szinte tárgyi elemek, úgy képzelem el és használom őket, ahogy az építész használja az épület elemeit. Költészetemet ma architektonikus konstruktív költészetnek nevezném.

41

Rónay még nem merte kimondani, ami pedig már akkor is köztudott volt, ma meg evidencia, amit egyébként az egész kismonográfia sugall, hogy ti. mítoszok ide, legendák oda, Kassák Lajos a huszadik századi /de talán az egyetemes/ magyar költészet egyik legnagyobb, világirodalmi rangú képviselője. Sokan nem hiszik még ezt ma sem, ahogy nem hitték 20, 40, 60 évvel ezelőtt. Ám az a dolgokon mit sem változtat: az Érsekújvárott született Kassák Lajos, s nemcsak a költő és a prózaíró, hanem a képzőművész Kassák is, a magyar művelődés egyik csúcsa.

34

Érsekújvár göcsörtös ujja a kiskertek a kivirágzott

Elnyeli őt is az idő torka elnyeli mint a csontot

Csipkebokor-álruhában elindul társait keresni

De nem találja társait egyetlen társa nem akad

33

Mi az oka annak, hogy a magyar líra, a magyar közvélemény mind a mai napig nem tudta földolgozni Kassák Lajos hozadékát? Mi az oka annak, hogy időnként elhangzik egy-egy mea culpa, aztán megjelenik például a Hét évszázad magyar verseinek soron kívüli kiadása, s ahol hatodrendű költők 15-20 verse hirdeti a magyar költészet világrangját, ott Kassák mindössze /írd és mond/ 10 verssel érdemli ki a helyét. A rejtély megoldhatatlan. S ez talán nem is annyira Kassák tragédiája, mint a magyar költészeté. Hisz a magyar költészet még mai is burjánzóan romantikus. Kassák majd egy évszázada fölismerte a veszélyt, s akkor, amikor a magyar költészet Ady nyomán tobzódott a szecesszióban, Kassák ilyen verseket írt: Mondom bizony, ma fáradt vagyok, szomorú vagyok nagyon, időm sincs cifra szóra köszörülni a nyelven, s közben, mint dús falat, vacogni vén kukták fogát, vagy ringy-rongy könyvekbe vakultan üvölteni karban: Óh, szerelem! Óh, drága bolondgomba! Óh, művészet!

32

Én az avantgárd hazai csonkaságát a forradalom bukásában és a Trianont követő megdöbbenésben látom, a nemzetsors múlt századi fekete lobogói újra előkerültek, s a gyász magához hagyományosította a költészetet is. Másként József Attila, Illyés, Szabó Lőrinc naggyá tehették volna a szándékot. A kiszabadult szellem visszabújt üvegébe. A Trianonból érthető, mért nem érezhette magát olyan természetesen, mint Csehországban, Lengyelországban, Jugoszláviába – írja az avantgárd iránti szimpátiával nemigen gyanúsítható Ágh István már idézett írásában.

31

Ha a huszadik század magyar lírájának modelljét akarnám megszerkeszteni, a következőképpen tenném: Van három nagy nemzedék, nemzedékenként egy-egy reprezentánsa, mintha apáról fiúra adnák át egymásnak a stafétabotot: ez a Nyugat-nemzedék esetében sokáig Ady volt, később Babits, újabban Kosztolányi. A második nemzedék reprezentánsa József Attila, a harmadiké pedig egy ideig Juhász Ferenc volt, újabban Pilinszky. Ezek az óriások azonban annyira egy tömbből vannak faragva, hogy folytatni őket aligha lehet, legfeljebb plagizálni. Van azonban egy másik /árnyék?/ -vonulat, amely távolról sem ilyen szemkápráztató, ám folytatásra inkább alkalmas. Igen róluk van szó: Ady és Attila között Kassákról, Attila és Juhászék között Weöresről.

24

Egyetlen híve nem akad vándorol a vak Dante-éjben

A kiskertek a lila lappangó fény széthullón éppen

Ismertelek a hegyekből jött s tengerre szállt keményen

Szava zajok és sóhajok keveréke keserű-édes

23

Értelmezések – Átértékelések. Koncepciók – Variációk. E négy témacsoportba osztották a szerkesztők az Emlékkönyvbe a tanulmányokat. Az egyes írások közül megérdemlik, hogy külön is kiemeljük a következőket: Pomogáts Béla: Az első műhely. Bori Imre: A tisztaság kristálytenyerén. Hegyi Lóránd: Kassák kép-architektúra elmélete és antiművészeti koncepciók viszonya. Nagy Pál: Az új művészet és Szkárosi Endre: Értelmezési gondok a magyar avantgarde körül.

22

Külön színt képvisel a gyűjteményben a Bécsben élő Bujdosó Alpár: Tűzijáték című kompozíciója. Játék diavetítőre, hangszalagra és más eszközökre, Komoróczy Géza fordításaival. S azt se feledjük, hogy a kiadvány értékének minimum a felét a pompás képzőművészeti anyag képviseli, amint az egy Kassák-emlékkönyvtől joggal el is várható.

21

A magyar művészet történetében azt a ritka esetet látjuk, hogy egy jeles művész egy jelentős művészeti irány, az egyetemes művészettel lépést tartva, azzal egyidejűleg képvisel. Az 1921-ben írott Kép-architektúra kiáltvány szinte ugyanazokban a napokban íródott, mint Malevics elméleti tanulmánya és El Liszickij Proun-manifesztuma – írja Perneczky Géz Kassákról s az Emlékkönyv, Nemes Nagy Ágnes írásához hasonlóan ezt is kiemelt helyen, a fülszöveg idézet-csokrában helyezi el, Bálint György, Radnóti Miklós, Déry Tibor, Kosztolányi Dezső és Mezei Árpád írásainak társaságában. Amiből is egyértelműen megállapítható: jó társaság.

14

Itt állok a férfikor harminchatéves dzsungelében

Ébenszín égbolt fekete hajad lobog fekete véred

Csipkebokor-férfikor itt állok egyensúlya hol van

Mintha egyedül élne a földön mintha nem is a földön élne

13

Kassák Lajos költői talentumának sem elődje, sem utóda /persze felnőttkor megért gyermekesen ismert/ nincs a családban. Így ő is jól beleillik a költői talentum gejzírmodelljébe, amely szerint a szülőkben lappangó /recesszív/ költőgének fiukban való összetalálkozása termeti meg a kivételes poétatálentum lehetőségét, ami azonban csak a kreativitásért felelős génekkel történő együtthatáskor válhat valóra. Hiszen nem elég „szép” verseket írni, „új időknek új dalaival” kell betörni a költészet világába – és erre Kassák Lajos kiváló példát kínál. Húga, Ujvári Erzsébet is költő volt, ami jól megfelel a gejzírmodell várakozásainak – hozzátéve, hogy az ő költői kiválóságának megítélése még a szakemberekre vár – írja Czeizel Endre /Kassák Lajos családfájának és betegségeinek értékelése/.

12

A kemény, korszerű, huszadik századi stílus mellett, Kassák fölbecsülhetetlen hozadéka A ló meghal és az Egy ember élete közötti különbség. Ugyanaz a nyugat-európai csavargóút van megírva mindkettőbe. De: a próza az próza, a vers az vers. S a festmény az festmény. S minthogy mindegyik nyugtalanítja, ír prózát, komponál képet, s teremti a verseket. De sohasem kever. Sohasem akar versben történetet elmesélni, prédikációt eldörögni, közhelyekről filozofálgatni, mint ahogy a regényeiben sincs szemernyi líra, még kevésbé szentimentalizmus, ahogy festményeivel sem akar a fotográfusokkal versenyre kelni, nem úgy, mint sok társa a magyar művészet legújabbkori történetében is.

11

Íme, Kassák Lajos fotográfiája. Pár héttel a halála előtt még reménykedtünk, hogy személyesen látjuk őt viszont szülővárosában. A 80. születésnap alkalmából rendezett ünnepség díszpáholya azonban üresen maradt. S nemcsak azért, mert kiderült, hogy díszpolgár csak az lehet, aki felszabadította a várost. Csak egy üzenet jött a költő helyett s néhány lemez: a költő szavalja verseit. Akkor azt hittük, nem komoly a betegsége. Hiszen ki is gondolhatott volna Kassákkal kapcsolatban a halálra. S azóta sem gondolunk persze. Kassák, él ma is, s nemcsak közöttünk. Pár napja hallottuk, hogy a XX. század legszebb magyar versei között szerepelt Kosztolányi, Babits, Pilinszky és József Attila mellett A ló meghal, a madarak kirepülnek is.