Art’Otel megnyitó

MADI ART PERIODICAL No. 5.
Art’Otel megnyitó

Írta: Káldi Katalin
Elhangzott 2003. március 5-én Budapesten az Art’Otel-ban

Roger NEYRAT (F) Rithmes et formes 1998

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ma este nekem jutott az a tiszt, hogy megnyissam a magyarországi MADI mozgalomhoz tartozó képzőművészek kiállítását itt, az Art’Otel-ben. Mozgás, Absztrakció, Dimenzió, Invenció – oldható fel újra a már sokszor feloldott rövidítés. Látszólag tehát csupán négy rövid fogalom az, amelyről szót kéne ejtenem, s aztán végezhetnénk is. Mozgás mint eleven, élő valóság, mely ránk köszön a vásznakról, s beépül a szobrokba; Absztrakció mint a geometrikus absztrakció, konstruktivizmus örököse, vagyis a közvetlen látványtól elszakadó; Dimenzió mint a tér; s végül Invenció mint ötlet, mint lelemény.

Ennyiről lenne azonban csak szó?

Ahogy körbevesznek bennünket ezek a látszólag szigorúan megszerkesztett formák, ahogy szinte bevilágítják a termet a harsány és egyértelmű színek, az valami többről beszél. Nézzünk csak körbe, be vagyunk csapva, a zárt szögek, egyenesek világa csupán elsőre tűnik világosnak, ahogy közelebb hajolva, jobban megnézzük őket, egymást és bennünket kijátszva épülnek fel, kiugorva a síkfelületből vagy éppen megtörve azt. Sárga keretes háromszöglyukként mutatja, vagy éppen nem mutatja magát az összefüggő képfelületen; piros és zöld színekben játszó négyzet ismétli kicsiben „négyzetességét”, egyszóval minden él és mozog valóban: él és mozog. Egy új létbe csöppentünk tehát, mely világ, a fent felsorolt alapvető négy fogalomra épülve az öröm, a vidámság, a gyermeki lét univerzuma, ahol mi is bátran elővehetjük régen megunt játékszereinket, kockás füzetlapokra készített ábráinkat és hálóinkat, a Rubik-kockát vagy az ördöglakatot. A MADI ilyenformán nem elsősorban képzőművészet, és nem elsősorban matematika, hanem (amellett, hogy mindkettő egyszerre), mindenekelőtt valami megfoghatatlan érzés, egy végtelenekkel játszó lehetőséghalmaz. Megkockáztatom, életszemlélet, melynek nagyon komoly köze van a már elcsépeltnek tűnő kérdésfeltevéshez: mi a szabadság, hol dőlnek le és miként a korlátok.

Betty GOLD (USA) Santa Monica IV. 1998

Hadd idézzem végezetül Ottlik Géza egy regényrészletét, aki maga is matematikusból lett íróvá, s írta meg a XX. századi magyar irodalom második felének egyik legjelentősebb regényét, az Iskola a határont: „Néző vagy az ingyen moziban. Aztán belekerülsz, ideiglenes látogatónak. Jó, fogadjuk el. Tapasztalatokat gyűjtesz és rendezel, hogy kiismerd magad benne. Vannak szemlélhető mintáid, rápróbálgatod őket az újabb és újabb tapasztalataidra. Például a mozivászonra ráillesztesz egyet a geometriáid közül. Amit látsz, az kétféle módon, jobbra-balra, vagy lefelé-fölfelé tudod szándékosan változtatni. Ezt jól kikísérletezted, tehát a világ síkban fekszik, elhiheti neked mindenki. De jön egy harmadik féle változtatási lehetőség: azt tapasztalod, hogy a képet lehet nagyobbítani és visszakisebbíteni, mint egy előre-hátra elmozdulással. A világ tehát térben fekszik. A tér-mértanod is beválik, nem egy kísérletezés után. Nagyszerű. Tehát ilyen a világ. Kiismered magad, és nem mész neki a falnak. De egyelőre még óvatos vagy és egy árnyéknak sem mész neki, egy tükrözésnek sem, mert még nem felejtetted el, hogy ez csak a te elképzelésed a világról, a legfeljebb csak erősen valószínűvé tehető feltevéseid. Nem biztos, hogy tényleg ilyen. És biztos sosem lesz: Nem lehet, mert az ingyen mozi és te, aki nézed: nem egy helyen vagytok!”