MADI ART PERIODICAL No. 5.
Variációk egy emberre
Írta: Dárdai Zsuzsa
Viktor Hulík komputergrafikái
Elhangzott Budapesten a Fény Galériában
2003. március 6-án
Gyermekkorom óta lenyűgöz a természet, annak változatossága, variabilitása, formai sokrétűsége és színgazdagsága, a mindenütt jelen lévő mozgás, a temérdek meglepetésszerű összefüggés, viszonylat és kapcsolat, amelyek szüntelenül újabb és újabb kérdéseket vetnek fel számunkra:
Hogyan is működik MINDEZ?
Mi rejtőzködik a dolgok és jelenségek felszíne alatt, amelyeket megfigyelünk, észlelünk, amelyek befolyásolják vagy meghatározzák cselekvésünket és létünket?
Hol van a mi helyünk ebben a lenyűgözően hatalmas térben?
Sok-sok kérdés, kevés kielégítő válasz. Úgy tűnik, hogy ezeknek az összetett viszonyrendszereknek és folyamatoknak a kutatása az emberi élet egyik fő értelme, ťfelfedésüketŤ pedig ismereteink határolják be. Sok mindent már megértettünk, sok mindent igyekszünk megérteni, ám ennél sokkal több az, ami még tisztázatlan, megfoghatatlan. Éppen az „árnyékok sejtésének” ingerlő pozíciója és az élet kérdéseire, kérdőjeleire választ kereső tapogatódzás kíséri munkáimat; ez tükröződik PENGETŐIMBEN, ELMOZDÍTÓIMBAN, LEAKASZTÓIMBAN, IMBOLYGÓIMBAN, MOZGATÓIMBAN (fordította Hushegyi Gábor).
Ezek a gondolatok a jelenlévő szlovák művész, Viktor Hulík művészeti és sietek hozzátenni emberi világának mozgatórugói. Tehát amikor számítógépes grafikáit, kép-objektjeit, illetve a térbe helyezett centiméter-szobrát nézzük, emlékeznünk kell a művész önvallomás-szavaira: természet, változatosság, variabilitás, formai sokrétűség, színgazdagság, mozgás, meglepetésszerű összefüggés, kapcsolat-lánc. Viktor Hulík művészete e fogalmak köré szerveződik.
Hulík első korszakában konceptuális fotótájképeket készített, ám landscape-jeit már akkor függőleges és vízszintes vonalak, esetenként geometrikus formák tagolták. Következő lépésként a művész a naturális tájképet egyforma centiméterdarabokra kasírozta és tépőzár segítségével keretbe helyezte. A statikus fotó ezen technikai megoldást követően mobillá vált és elindult az absztrakció irányába. Bár a tájkép minden egyes darabja megmaradt, a variációk sokaságával a mozgás új valóságot teremtett. Káosszá vált a rend, de az is lehet, hogy új renddé szerveződött a káosz?
A véletlen ma is jellemzője Viktor Hulík művészetének amennyiben létezik véletlen a szellemi rend szövetében , ám egy idő után a naturális alapmotívumokat tiszta geometrikus formák váltották fel, amelyek az előzőekben taglalt technikai megoldással választás, döntés, elrendezés kiszabadultak a síkból. A különböző absztrakt alakzatok kinyúltak, és a mozgással jelenlétet hasítottak maguknak a térben.
Viktor Hulík a véletlen iránti nagyfokú vonzódása miatt érdeklődéssel fordul a számítógép mint alkotó eszköz felé is. A művész valamely alapképét beszerkeszti vagy beszkenneli a komputerbe, majd néhány jól irányzott és a komputerprogram által determinált mozdulalattal kapcsolatba lép a véletlennel Shift. Az alapképből klónok sorozata, a klónokból mutánsok sokasága eredezik. A mozgás felgyorsul. A részletekben megbúvó képszelet egy mozdulat után hirtelen felnagyítódik, főszerepet kap, s máris egy új összefüggés, új kép jön létre. Utunk az ismeretlen belseje felé vezet: a kezdeti látszatbizonyosságból a bizonytalanba tartunk. Különös módon ezek a véletlenre alapozott, absztrakt képek továbbra is kvázi tájkép-hangulatúak.
A művész sorszámozza a variációkat. Minden egyes variáció egyetlen kép. Nincs sokszorosítás. Viktor Hulík művészetével az állandóság kategóriájának megkérdőjelezését célozza, és a nézőket is ez irányban aktivizálja. Arra biztat bennünket, hogy új nézőpontokat keressünk, hogy megnyíljunk az új lehetőségek előtt, s hogy teret nyissunk másoknak is! Vele együtt mi is kísérletezhetünk, dönthetünk, játszhatunk, különböző perspektívákat hozhatunk létre. Hát rajta!
Ezennel a kiállítást megnyitom.