Saxon Szász János: Borral festés a képzőművészetben
A bor mint téma végigkísérte az évezredek művészetét, az ókortól az
egyházi művészeteken át napjainkig. A különböző korok alkotói,
mesteremberei különböző korok technikáival és stílusában ábrázolták a
borral kapcsolatos élethelyzeteket, legendákat, szakrális jeleneteket.
A borral festés a kortárs képzőművészetben is jelen van. Többen tettek
már kísérletet a bor mint matéria, mint festőszer használatára –
elsősorban a hagyományos (ábrázoló) stílusban alkotott akvarellszerű
művek létrehozásában. A kívánt fedettséget, vizuális hatást legtöbbször
a nyersanyag manipulálásával, a bor más festőszerrel való keverésével
érték el, és így festettek tájképeket, portrékat, csendéleteket.
A Haraszthy200 Fesztivál alkalmából felkérést kaptam, hogy hat
különböző magyar borból álló válogatásból alkossak saját műveket.
Először is a geometrikus 
irányzatok, amiben én magam is alkotok, lehetőséget adtak az ábrázoló művészettől való teljes elszakadásra –
mivel a Kazimir Malevics által létrehozott tárgynélküli világ a
képzőművészetben mindig is követendő példa volt számomra. A művészet
lényege a művészet tiszta érzete, vagyis a tiszta, sallangmentes érzet
elsődlegessége. Alkotói módszerem a polidimenzionális geometrikus
síkfestészet, melynek formarendszere teljesértékűen befogadta a
borsűrítményből készült alapanyagot. A bor így már nem csupán téma, nem
csak eszköz, hanem a figyelem középpontjában lévő elsődleges cél.
A borfestmények illatállománya, a bársonyos fehér és a mélybíbor
közötti árnyalatai, a papír rostjaival egybeolvadó felületi fedettsége,
a többszöri átfestésből adódó rétegeknek köszönhető áthatások, a cukor
és a szárazanyag kikristályosodásából adódó csillámlások, a merített
papír egyenetlenségeiből és az ecsetnyomokból adódó folthatások
transzcendentális érzékenységgel bírnak, és a bor mint festőszer tiszta
érzetét keltik a nézőben.
A munka megkezdése előtt külső és belső kívánalom volt három fehér
és három vörösbor több napon át tartó kóstolása, tesztelése, hogy ki
tudjam választani a borok karakterének legmegfelelőbb geometrikus
alapformákat. Így a legmarkánsabb, legvibrálóbb savasabb száraz borok
kapták a háromszög formarendszert, természetszerűleg az édes fehérnek
és a legszelídebb, talán legkevesebb savval rendelkező gömbölyű
vörösbornak jutott a polidimenzionális körforma. És végül, a rejtett
feszültséggel teli, mégis stabil, nyugodt borok kapták a sokszögű
formarendszert. Egy vörösbor a négyzetet és egy félédes fehérbor a
méhsejt alakú hatszög formát.
Bálint László borakadémikus barátom a válogatásnál gondosan ügyelt
arra, hogy a lehetséges esztétikai igényeket kielégítve a
legkülönbözőbb borfajták kerüljenek a festészet palettájára. Így az
édes (Fortissimo), a 
félszáraz (Zengő) és száraz (Furmint) fehérborok,
a minőségi száraz direkt (Tinta) és különböző fajtájú és arányú
házasításból nyert (Overdose, Imperium) vörösborok kíméletes
lepárolásából nyertünk festésre alkalmas borsűrítményeket. A lepárlás
során gondosan ügyelni kellett arra, hogy ne szökjön a hőmérséklet 50
Celsius-fok fölé, ami után ugyanis kedvezőtlen bomlási és oxidációs
folyamatok indulhatnak el, és tönkreteszik a bor szinte élő szerkezetét
és természetes festőanyagát. A legkedvezőbb festőanyagot a 10 százalék
körüli sűrítésnél értük el. Az ennél sűrűbb állagú matéria ugyanis egy
ragacsos, nehezen kezelhető, soha meg nem száradó nyersanyaggá vált.
A merített papírok – lazább, ugyanakkor egyenetlen rostállománnyal
bírva – könnyebben beszívták a megmaradó nedvességet, ezért gyorsabban
száradtak a rétegek. Több rétegben felhordható volt a borsűrítmény.
Bizonyos száraz, savasabb borok (Furmint) viszont többszöri festésnél
fellazították a papír felületének szerkezetét. Az akvarell papírok
ellenállóbbaknak bizonyultak ezen kellemetlen hatásokkal szemben, de –
nevükkel ellentétben – nehezen szívták be a megmaradó nedvességet, az
édes (Fortissimo) vagy félédes (Zengő) fehér borokat kevesebb rétegben
tudták befogadni, és a magas cukortartalom miatt a felület száradása
hosszú ideig, a kiállítás végéig biztosan várat magára.
A borfestmények az alábbi 6 magyar borászat boraiból készültek: Szőke Mátyás Pincészet, Mátra; Tokaj Kereskedőház, Tokaj; EvoWine Borászat, Eger; Gere Attila Pincészete, Villány; Bock Pince,Villány; Gróf Degenfeld Borászat, Tokaj.
Saxon Szász János képzőművész, Szokolya
A Haraszthy200 Borkonferencia előadása; Tokaj, 2012. október 5.
